Petike és a röpcsik – I.
„Mondhatta volna szebben, kis lovag,
Más-más hangnemből… Így ni, hallja csak:”
Két hét híján három éve, hogy eladták a Malévet. Ha megnézzük az akkori újságcikkeket, tudósításokat, akkor is csak a kormány örült.
“A mostani befektető a korábbiaknál jobb ajánlatot adott, ami egyben azt is jelenti, hogy a választott testületek az operatív vezetéssel értéket teremtettek. Ez azért is elismerésre méltó, mert az elmúlt két évben sem a külső körülmények, sem a források nem álltak kellő mértékben rendelkezésre a társaság nyereséges működtetéséhez” (Hónig Péter leköszönő MALÉV-elnök, azóta közlekedési miniszter ( 2007 március 14.)
Most sikerült visszavásárolni. Megint csak a kormány örül. Meg az oroszok.
„Jó fél éves tárgyalási folyamatnak értünk ma hajnalban a végére, amiből a legfontosabb tanulság, hogy eltérő kultúrkörökből származó tárgyalófelek gyakran érthetik félre, s kezelhetik egymást már csak ezért is eredendő gyanakvással. Eközben a Malév többségi tulajdonának sorsáról folyó tárgyalások során az orosz és a magyar felek alapvető érdekei megegyeztek.”(2010 február 27. Oszkó Péter még pénzügyminiszter a blogjában)
Igen, volt is félreértés. Például jó darabig úgy lehetett tudni, tizenkilenc milliárd lesz az ár. Most kiderült, huszonöt. Ugyan! Bagatell. De azt meg milyen jó olvasni, hogy az alapvető érdekek megegyeztek. Kiké is?
De úgy látszik, mi akkor is nyerünk, ha eladunk, akkor is, ha veszünk. Közben az akkori gazdasági miniszterből miniszterelnök lett. De azért ez ugyanaz a kormány, könyörgöm!
Sok szép pillanata van ennek a romantikus repülős történetnek, a kedvencem mégis az alábbi:
„A Malév részvényeinek 99 százaléka a privatizációja során az Airbridge Zrt. tulajdonába került, amelynek részvényesei 49 százalékban Borisz Abramovics, 51 százalékban Költő Magdolna és Kiss Kálmán voltak.”(Index, Napi Gazdaság 2009február 9.)
Ízlelgessük a beszélő neveket: Költő Magdolna, Kiss Kálmán. Ketten együtt már több mint egy fél Malév. Legalábbis tavaly ilyenkor. De azóta motoszkál bennem két kérdés.
Az egyik: Kik a honnanszalajtott, veressegű ördögtől meghágott keserves két bikkfabábui ezek ketten, ennek a szegény összemutyizott, szétzabrált országnak, he?
És a másik: Miféle tényfeltárás újságírás, miegymás, mi a magasságos puliccer van itten, hogy ez ennyire kurvára nem érdekelt senkit, hogy feltegye az előző kérdést – na és azóta sem?