A százezer dolláros kutya esete
Nőtt a felszámolások száma Magyarországon, de még így is több új vállalkozás jött létre, mint amennyi megszűnt (Napi Gazdaság)
Na, akkor elmesélem, hogy van ez. Ki vagy rúgva. Mennyél, keress állást. Hát, bejelenteni azt nem tudunk. Esetleg ha hozol számlát. És akkor hozol számlát. (Új vállalkozás.) Aztán válság. És akkor megin ki vagy rúgva. Számlástól. És akkor már semennyi bevételed sincs, nemhogy minimáltébézz meg könyvelőzz. És akkor fantomizálódsz, mint az egyszeri külképviselet egyszeri vevője. Mert nem működik a vállalkozásod. Aztán eccercsak megtalálnak. És rájönnek, hogy már három éve nem fizecc tébét. És akkor jól felszámolnak. (Megszűnő vállalkozás.) Közbe próbálkozol, próbálkozol. Fölvesznek, bejelenteni nem tudnak, de ha hozol számlát. És akkor hozol számlát. Da capo al fine.
Így megy ez. Kényszervállalkozó kényszercsődje. Vállalkozások létrejönnek, megszűnnek. Nem gondolhatja komolyan Szikora és Apeh, hogy ez egy valóságos gazdaság egy valóságos országban. Nem is gondolják komolyan.
Volt erre régen egy vicc, de még ma is jól használható. Akkor arra hozták példának, mi is az a kgst. (Ezt majd egy másik alkalommal mesélném el a fiatalabbaknak.)
Na szóval, találkozik két lepukkant csavargó (hajléktalan). Az egyik pórázon sétáltat egy még nála is lepukkantabb kutyát.
Micsinálsz evvel a kutyával – kérdezi a másik.
Viszem a piacra, eladom.
Mit kérsz érte?
Százezer dollárt.
Százezer dollárt? – nyerít föl a másik. – Hát ki az a barom, aki ezért a dögért százezer dollárt ad?
Na, majd meglátod.
Egy hét múlva megint találkoznak, az elsőnél nincs ott a kutya.
Na, – kérdi a másik – megkaptad a kutyádért a százezer dollárt?
Azt nem, de kaptam érte két ötvenezer dolláros macskát.