A kis kecskeméti come back
avagy Ferike egyetlen hibája
Döglött oroszlánról bőrt persze soha. De ha a döglött? oroszlán? úgy csinál, mintha élne, az más. Mert ugye döglött oroszlán nem ordít. Nem kiált égbe. Pláne nem ostobaságokat. Persze, nem hallgattam végig, arra nem vagyok kiképezve. Csak a kedvenc hírrádiómban kaptam el egy összefoglalót a kis kecskeméti come back-ról.
Kettő dolog. Az első: (kb: GYF nem tagadta, hogy az elmúlt nyolc évben, amelyből ő több mint négy évig kormányzott személyesen, elment az életkedvünk. De szerinte nem azért. Hát persze, hogy nem. Hanem azért, amit onnan kintről mondtak erről a nyolc évről meg a kormányzásról, meg. Ugye, itt logikusan az jönne, hogy a következő négy (nyolc?) évben, amikor azok kormányoznak majd, akik eddig onnan kintről, akkor majd ő fog onnan kintről úgy. És akkor meg majd azért megy el mégebbül a maradék életkedvünk. De persze nem ezt mondja.
A második: Amikor éppen kezdenék örülni, hogy legalább ő, a Ferike legalább a saját szemében hiba nélkül való akkor kiderül, hogy még ez se igaz. Mert egy hibát ő is elkövetett. Elkövette élete első – mindezidáig egyetlen – hibáját. Mert 2006-ban nem kellett volna adót csökkentenie.
Jól van, Ferike. Nincs baj. Meg van bocsájtva. Mondj el két Kurvaországot és három Teanyádat, és menj békével. Jöhet a következő.